Egy per kettő szösszentette: Aylen , 20090201 at 16:28, in Mucusok: heaven, hó, technic, tél

Ez Ő!

Nem hiszem el! Ő az! Létezik!
Ott ül az ablakban. Ölében egy laptop fekszik és nagyban gépel valamit, nyakában meg egy fejhallgató lóg. A hóesést illetve az utcában néha feltűnő embereket, autókat figyeli. Mosolyog.
Nem tudom elhinni, hogy itt van!
Legszívesebben odamennék hozzá és elmondanék mindent Neki! De tudom, hogy ez nem lehetséges. Ha el is mondanám... Nem hallaná. Nem is látna engem. Itt van Ő, kit álmomban annyiszor láttam. Azt hittem, hogy csak egy álombeli kép. De nem.
Nem tudom, hogy most mit tegyek. Olyan furcsán érzem magamat. Talán jobb lenne, ha visszamennék, de nagyon nem akarok. Még egy kicsit... egy kicsit maradok és nézem Őt.

[Két héttel később.]

Nos az "egy kicsit"-ből... Két gyönyörű hét lett. Mindenhova követtem. Megismertem.
De sajnos vissza kellett mennem, mert nagyon gyanús lettem Nekik, hogy mégis mi a fenét csinálok lent a Földön, mikor nagyon ritkán és csak pár óráig szoktam lent maradni.
Szóval mikor feljöttem, kaptam egy Lepkét... Ez kb. olyan, mint egy SMS, csak itt Lepkék hozzák az üzenetet. Persze nekünk is van mobilunk, de HL-t [HeavenlyLepkét] akkor kapunk, mikor a Tanács berendel. Szóval... Most behívtak. Valamit akarnak tőlem. Remélem nem fogják megtiltani, hogy lemenjek a halandók közé, bár ez számomra nem lenne nagy akadály. Annyira megszerettem azt a világot! Gyönyörű és csodálatos! Megvan a maga kísértése. Tökéletesen jó és rossz. Ez alatt a két hét alatt teljesen megváltoztam, rengeteg dologra rájöttem és sok érzést tapasztaltam. És mindezt Neki köszönhetem!
Néha az az érzésem, hogy nem Odaföntre való vagyok...