Úgy döntöttem, ma lenézek egy kicsit a halandók közé. Többiek meg is lepődtek, mert ellenben a sokakkal, én nem nagyon szoktam lejárni. De most már hiányzik egy kis szép téli séta.
Sőt ma a még a Nap is meglepődött, mikor feljött és azt tapasztalta, hogy bizony a sugarai nem mást, mint havat érzékelnek.
Sétálás közben elmerengtem a dolgokon, hogy mit miért és hogyan. Válaszokat kerestem és kértem. De eddig még nem kaptam semmit se. Miért nem emlékszem semmire?! Minden emlékem ott kezdődik, hogy felébredtem ebben a testben Odafent és ennyi. Vajon ez az én saját alakom? Ez az én testem? Vagy talán csak egy bolyongó lélek voltam és valaki, talán a Főnök, adta nekem ezt a testet? Hús-vér vagyok? Nem, az biztos nem. Annyi kérdésem van, de senkinek se tehetem fel őket. Senki nem akar, vagy inkább nem mer választ adni nekem. A fenébe is! Miért cseszett ki velem ennyire a Főnök?!
Miközben itt sétálgattam, felfedeztem egy csodálatos kis utcát. Na jó annyira nem is kicsi. De varázslatos, az tény. Fogadom, hogy éjszaka nagyon horrorisztikus lehet itt sétálni. Betegesen hatalmas fák karolják át az utcát... Télen remekül lehetne egy Burton-Tarantino filmet forgatni itt. Tavasszal meg egy olyat, ami az első 10 percben romantikus, de utána egy kegyetlenül-gyilkolászós-vérengzős-brutális 2 óra következne. Wháhááá! Őőő... Hupsz.'Kicsit' elkalandoztam.
Csak szééép lassaaan, sétálgatok a hóesésben. Az emberek meg mit sem sejtve átsétáljanak rajtam, nem is érzékelik a jelenlétemet. A hó meg csak hull és hull, mint a zombi szájából az agyvelődarabka. Ááá!
Csitt legyen már! Már megint ez van. Nem értem magamat! Néha ilyen furcsa, sötét, sőt néha még beteges gondolataim támadnak. Jobban oda kell figyelnem! Ha ezt megtudják Odafönt.. Nekem végem!
Hmm... Várjunk csak! Mi ez? Valami furcsa, erős és elmondhatatlant érzek, és ahogy egyre jobban közeledek felé...
Egyre tisztábban érzem. Mi lehet ez? Hol lehet? Vagy ki lehet?
Sőt ma a még a Nap is meglepődött, mikor feljött és azt tapasztalta, hogy bizony a sugarai nem mást, mint havat érzékelnek.
Sétálás közben elmerengtem a dolgokon, hogy mit miért és hogyan. Válaszokat kerestem és kértem. De eddig még nem kaptam semmit se. Miért nem emlékszem semmire?! Minden emlékem ott kezdődik, hogy felébredtem ebben a testben Odafent és ennyi. Vajon ez az én saját alakom? Ez az én testem? Vagy talán csak egy bolyongó lélek voltam és valaki, talán a Főnök, adta nekem ezt a testet? Hús-vér vagyok? Nem, az biztos nem. Annyi kérdésem van, de senkinek se tehetem fel őket. Senki nem akar, vagy inkább nem mer választ adni nekem. A fenébe is! Miért cseszett ki velem ennyire a Főnök?!
Miközben itt sétálgattam, felfedeztem egy csodálatos kis utcát. Na jó annyira nem is kicsi. De varázslatos, az tény. Fogadom, hogy éjszaka nagyon horrorisztikus lehet itt sétálni. Betegesen hatalmas fák karolják át az utcát... Télen remekül lehetne egy Burton-Tarantino filmet forgatni itt. Tavasszal meg egy olyat, ami az első 10 percben romantikus, de utána egy kegyetlenül-gyilkolászós-vérengzős-brutális 2 óra következne. Wháhááá! Őőő... Hupsz.'Kicsit' elkalandoztam.
Csak szééép lassaaan, sétálgatok a hóesésben. Az emberek meg mit sem sejtve átsétáljanak rajtam, nem is érzékelik a jelenlétemet. A hó meg csak hull és hull, mint a zombi szájából az agyvelődarabka. Ááá!
Csitt legyen már! Már megint ez van. Nem értem magamat! Néha ilyen furcsa, sötét, sőt néha még beteges gondolataim támadnak. Jobban oda kell figyelnem! Ha ezt megtudják Odafönt.. Nekem végem!
Hmm... Várjunk csak! Mi ez? Valami furcsa, erős és elmondhatatlant érzek, és ahogy egyre jobban közeledek felé...
Egyre tisztábban érzem. Mi lehet ez? Hol lehet? Vagy ki lehet?
0 response:
Megjegyzés küldése