I think
I fell in love
with my city
De most komolyan. Mindig ez történik, ha kaotikus állapotban fotókat nézek Budapestről és ha a fejemben készítek képeket róla. Ouh, bárcsak lenne pénzem és akkor meg tudnám venni végre drága egyetlen Nikon fényképezőmet... Akkor most nem lennék rászorulva mások képeire. Az én saját műveimmel díszíthetném, kommentálhatnám a világomat. Na de visszatérve a mostani szerelmem tárgyára.
Mivel art-függő vagyok és szenvedélyesen gyűjtöm a képeket, everyday min. 5ször felmegyek deviantArt-ra. Ez az én paradicsomom. Áldás Rájuk! Ez az a hely, ahol mindenről találsz képet a legkülönbözőbb perspektívákban. Egészen véletlenül találtam egy képet Budapestről, ami úgy megfogott... Egy lengyel srác fotózta, mikor itt volt pár hetet az én szeretett városkámban. Azt mondta, hogy annyira megtetszett neki a város, hogy ha lenne rá lehetősége jönne ismét. Ami Őt igazán megfogta, az a város aurája. Igen, most lehet furcsán nézel, de igaza van.
Majd ha nem rohansz vagy ha épp mész át a hídon, a rakparton vársz a buszra vagy csak épp van egy felesleges 5 perced, nyisd ki a szemed!
First: NE az embereket nézd! Sajnos nagyon sokan azt mondják, hogy utálják ezt a helyet és el akarnak menni innen. Közben nem is veszik észre, hogy tulajdonképpen nem magával a várossal van bajuk, hanem azzal a társadalmi réteggel ami... hát nem a legjobb. (Most nem akarok erre kitérni. Szerintem mindenki érti mire gondolok...)
Second: Hallgass közben zenét! Igaz, ez nagyon tudja befolyásolni a kedvedet. De nekem mindig jót tesz. Nincs is jobb, mikor parkban leülsz és csak nézelődsz. Figyelj meg minden apró dolgot. Közben meg valami jó kis zene megy, ami feldob és optimistává, jókedvűvé tesz.
Third: Kapcsolj ki! Ne gondolj semmi, csak élvezd a jelent, a mostot, az akkort. Carpe Momento! Élvezd ki és légy nyitott!
Most lehet nagyon hülyének nézel és azt mondod, hogy te jó ég ez a csaj megzakkant, tuti valami szektás lett. :D Nem, nem szó sincs ilyenről. Csak vannak ilyen pillanataim. Eléggé kaotikus jellem vagyok...
Ahogy ma felkeltem és kinéztem az ablakon... Mosolyogtam. Az élet nehéz és olykor nagyon rossz, de emberek! Elárulok valamit, amit szeretünk elfelejteni: az élet rövid és sajnos nem élünk örökké -még ha annyira is harcolok ellene és szeretném az immortalityt. Nem jó, ha mindig csak a gondjainkkal foglalkozunk, rohanunk, szomorkodunk és romboljuk magunkat. Álljunk meg néha és dobjuk el az aggodalmainkat és ha nem is tartósan, de legalábbi egy picikét legyünk boldogok, nevessünk, élvezzük az életet!
Én próbálok eszerint élni. Sajnos sokszor elfelejtem, de ilyenkor mindig van valami apróság, ami eszembejuttatja.
Nos, mivel én nem vagyok író és szerintem nem sok tehetségem van az íráshoz, meglehet, hogy kicsit érthetetlenre sikeredett ez a post. De remélem azért el tudtok ugrani kicsit a földtől és átérezni a gondolataimat. :)
4 response:
Budapest.
Turistaként szép.
Turistaként majdnem minden szép...
Lengyel turistaként főleg, én már csak tudom. :)
Én is itt élek. Innen menekülök. Szerencsére sikeresen megoldottam, hogy olyan messze lakjak a központtól, amennyire csak lehet.
Egy város az emberek miatt lesz város.
Nincs ember - nincs város.
Több ember - nagyobb város.
Az ember egy olyan tényező, amit egy város jellemzésénél nem szabad figyelmen kívül hagyni.
Sajnos Budapest nálam rosszul szerepel.
Én továbbra is a természetet választom, mert az emberek mérhetetlenül önzőek.
Némelyek romlottak és gonoszak.
Megint mások kedvesek és ostobák.
Szépek és üresek.
Zsákok és foltok.
Kevesebb ember - kevesebb város - kevesebb szomorúság.
hmm... igen, egyet tudok érteni ezzel a nézettel is. De most direkt az optimistább nézetet hírdessem. Minden nép azt mondja a hazájáról, hogy pesszimista. Mi lenne ha kicsit megpróbálnánk optimistábbak lenni? katasztrófa tudom XD
na de egy szó mint száz... néha előjön nekem ez az érzés 1 napig és ennyi. de én az ilyen kis apró, jelentéktelen örömökből szívom fel magamat és megyek tovább az egyszerűnek nem mondható úton...
Félre ne érts, alapvetően és túlnyomó részt optimista vagyok. De ehhez nagy mértékben hozzásegít az ilyenfajta látásmód. A tisztánlátás.
Amit én hiányolok magyarországon, az a cselekvés képessége, az energiák helyes irányítása.
Elégedetlenkedés, az utcák szétverése, mindenki más hibáztatása, az megy.
Magunkba nézni, felelősséget vállalni és kijelölni a helyes utat, ami alapján cselekszünk, az nem megy. És persze cselekedni, na az sem.
Amíg ez így lesz, marad a sötét középkor.
Igen. Ez valóban így van. ^^
Megjegyzés küldése